Úgy gondolom az életben mindenki elgondolkodik rajta (legalább egyszer :) ), hogy ő maga miben emelkedik ki a többi ember közül, miben tehetséges?

Pár hónapja kaptunk egy olyan feladatot egy közösségben, hogy a következő találkozásra kotorjunk elő magunkból egy tehetséget, és azt mutassuk be. Én ekkor elkezdtem számba venni a képességeimet, főleg külső visszajelzések alapján. A rajzolásban már régóta bíztattak, és végül én is ezt választottam. Azonban nem éreztem magam megelégedve, hiszen nem vagyok egy kiemelkedő művész, vannak a korosztályomban tehetségesebbek ezen a téren.

És ezen a ponton enyhén kiakadtam és kétségbe zuhantam, hogy én nem vagyok különösen jó semmiben, még a rajz sem egészen az enyém, és eljutottam odáig, hogy nekem egyáltalán nincs is feladatom a világban, teljesen fölösleges vagyok.

Így mentem el az alkalmunkra is, és az első felében volt bennem egy fajta rossz érzés, pedig én igazán szeretek oda járni. Ám szép lassan kiderült, hogy ez a félsz majdnem mindenkiben meg volt. És a beszélgetés végére végre kikerekedett:

Az emberek, amikor a "tehetség" szót hallják, elsőre a kézzelfogható, hangsúlyozott dolgok jutnak eszükbe: művészetek, zene, sport. És az már nem is számít, ha valaki ért a gyerekekhez? Ha képes figyelmesen meghallgatni az embereket? Ha mindig kellemesen oldani tudja a (esetleg kínos) hangulatot? Dehogyisnem. És még sorolhatnám az adottságokat, amiket ugyan nem tol senki a szemünk elé, mint "tehetség", de ugyan olyan jelentőségűek. Igazából a tehetség szó talán nem is a legmegfelelőbb, hogy ezt megértsük, és én például jobban szeretem a "talentum" szót használni, legalább is nekem ez sokkal személyesebb. (az alábbi képen ne hagyjuk figyelmen kívül az "Egyéb" kategóriát! :) )

(Egyébként még a történethez tartozik, hogy azért a végére a rajz-tehetségemben is megbiztosodtam, ha van ilyen szó :) ) 

Szóval ahhoz, hogy megtaláljuk a bennünk rejlő adottságokat, egy adag önismeret is kell. Meg kell figyelnünk magunkat bizonyos helyzetekben, hogy mire hogy reagáltunk; hogy milyen dolgokat hogyan oldottunk meg. Például, ha észre veszed, hogy könnyen nyílnak meg előtted emberek, akkor jó hallgatóság vagy. Tehát engedjük el magunkat, és figyeljük meg magunkat, hogy megtaláljuk a tehetségeinket talentumainkat.

És így a végére még egy jó tanács: figyeljünk oda, hogy kiknek a visszajelzéseit vesszük komolyan, vagy fontolunk meg! Kik azok, akikben megbízunk? Ez tényleg nehéz, ne is vessük el a kritikákat, de azért rágjuk meg, mielőtt átadjuk magunkat neki! Persze, nem lehet ezt tökéletesen csinálni, senki nem tudja, de fontosnak tartottam ezt is megemlíteni.

Ez az egész hosszú folyamat lesz, de azt hiszem, megéri! :) Sok sikert hozzá!