Úgy gondolom, hogy ez egy fontos része annak, hogy boldogok legyünk, hogy harmóniában éljünk. És a belső harmóniával (jó esetben :) ) jön a külső is. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy akkor vagyunk igazán szerethetőek, ha szeretjük önmagunkat. Vagyis a környezetünk számára is akkor vagyunk…

Azt hiszem ezzel a témával minden lány/nő találkozik az életében, és a világ elé is tol egy kidolgozott ultra-feminista képet: nincs szükséged a férfiakra, tehát férjre sincs; inkább legyél sikeres a szakmádban mint törődő anya. Jó, nyilván nem mindenki ezt érzi feminizmus alatt: én sem. Éppen erről…

Úgy gondolom az életben mindenki elgondolkodik rajta (legalább egyszer :) ), hogy ő maga miben emelkedik ki a többi ember közül, miben tehetséges?