Ebben a bejegyzésben a könyvsorozatról írnék egy kicsit, a saját olvasási tapasztalataim alapján.

1.Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Ez a könyv nagy vonalakban arról szól, hogy van egy fiú, Jacob, akinek meghal a nagyapja, és az ő rejtélyes múltját szeretné felgöngyölíteni. Meg is találja Vándorsólyom kisasszonyt, és az ő védenceit egy Walesi időhurokban, és utána kezdődnek a bonyodalmak, üresrémekkel meg lidércekkel.
Amikor elkezdtem olvasni már hallottam róla egy s mást, és voltak róla elképzeléseim, hogy milyen lehet. Az eleje egy idő után már picit untatott, sokáig volt húzva nekem. Azonban amikor végre beindultak a dolgok, és előkerültek a különlegesek, magával ragadott a könyv hangulata. Egy teljesen új, eredeti világot tárt elém a könyv, aminek nagyon örültem, mivel elég sokszor ugyan azokon az elemeken tudnak lovagolni a könyvek (vámpírok, tündérek, stb.). Egy pluszt adnak a könyvhöz a felbukkanó fényképek, amiket belekapcsolt az író a történetbe.

2. Üresek városa
Ez a rész már kevésbé fogott úgy meg, nem sok csavart hozott. Azt az utat írja le, amíg Walesből Londonba érnek a gyerekek, hogy megmentsék az elrabolt ymbryne-ket. Eközben meg kell küzdeniük az őket üldöző lidércekkel is.
Voltak benne izgalmas részek, de azért akadt olyan is, hogy könnyedén le tudtam tenni a könyvet. Az azonban tetszett, hogy sok új különlegest mutatott be ez a kötet.

3. Lelkek könyvtára
Ebben a kötetben Jacob és Emma (a fiú szerelme) azon vannak, hogy kimentsék barátaikat és az ymbryn -eket a lidércek fogságából. Na meg ugye, mint ahogy arra számítani lehet, a lidércek és a különlegesek közötti háborút is befejezik. Nos, engem ez a rész nyert meg a legjobban. Mindig történt valami, végig izgulhattam valamin, nem állt a történet. Nagyon fordulatos volt, és egészen új oldaláról ismerhettük meg az eseményeket, és a különlegesek világáról is sok újdonság kiderült. Egy kis spoiler következik! A végén, amikor már tényleg a végső küzdelem folyt, természetesen számítottam a végére (Vajon ki fog győzni...? Na, tippek? :) ), de egyszerűen nem tudtam, hogy hogyan fogják megoldani a folyamatosan eléjük gördülő akadályokat. A lezárásával is meg voltam elégedve, szépen lekerekítette a dolgokat az író. (Mondjuk kicsit azt hiányoltam, hogy nem halt meg senki fontos, nem volt ilyen szempontból drámai, de ezen azért hamar túljutottam happy end rajongóként. ;) )

Összességében mindenkinek tudom ajánlani (még fiúknak is :) ), jó olvasást ! (Az Imagine Dragons számok tökéletesek hozzá! :) )

Nyár van, ami az az időszak, amikor mindenkinek a legtöbb programja van. Az egyik legnépszerűbb programok nyáron a fesztiválok. Már most bőven benne vagyunk a fesztivál szezonban, ezért írok most néhány hasznos tippet és saját tapasztalatokat ebben a témában. :)

Úgy gondolom, hogy ez egy fontos része annak, hogy boldogok legyünk, hogy harmóniában éljünk. És a belső harmóniával (jó esetben :) ) jön a külső is.

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy akkor vagyunk igazán szerethetőek, ha szeretjük önmagunkat. Vagyis a környezetünk számára is akkor vagyunk igazán szimpatikusak, ha rendben vagyunk magunkkal, vagyis rendelkezünk egy egészséges önbizalommal. Gondoljunk egy személyre, aki (legtöbbször) jó benyomásokat kelt az emberekben, jó vele beszélgetni, és jó kisugárzása van. Nos, neki valószínűleg megvan ez az "egészséges-adag" :)

Ebben a témában azonban két szélsőséges eset is létezik: ha túl sok vagy túl kevés az önbecsülése van az embernek. Egyik sem jó; meg kell találnunk azt a bizonyos arany-középutat. Fontos ehhez az önismeret, hogy tisztában legyük magunkkal. Az önismeret fejlesztésére van sok módszer, de csak simán, magunktól is csinálhatjuk, ha esténként egy kicsit elcsöndesedünk, és végiggondoljuk, hogy az adott napon milyen helyzetben hogyan reagáltunk, mit éreztünk, stb. Ami fontos: legyünk őszinték saját magunkhoz! Néha nehéz, de hosszútávon érdemes.

Ezután jön, hogy amik vagyunk, azt el is fogadjuk, úgy, ahogy van. Ne tegyük túl magasra (vagy túl alacsonyra...) a lécet magunknak. Vigyázat: ez nem azt jelenti, hogy nem kell magunkat tovább fejleszteni!! Igenis kell a határainkat feszegetni, mindennap valamiben egy kicsit jobbnak lenni valamiben, de azért legyünk tisztában azzal is, hogy mink a lehetőségeink.

Ha valakinek tényleg harmónia van a lelkében, az kiül az arcára is, a többi ember is érzi (ha van, hogy csak tudat alatt is), és a mi boldogságunkhoz is hozzátesz, ha már legalább magunkkal nem kell hadakoznunk, vagy nem szidjuk magunkat egyfolytában. :)

Azt hiszem ezzel a témával minden lány/nő találkozik az életében, és a világ elé is tol egy kidolgozott ultra-feminista képet: nincs szükséged a férfiakra, tehát férjre sincs; inkább legyél sikeres a szakmádban mint törődő anya. Jó, nyilván nem mindenki ezt érzi feminizmus alatt: én sem. Éppen erről szeretnék beszélni.

Sziasztok!

Mielőtt belevágok ebbe a bejegyzésbe, el kell mondanom, hogy én nem igazán vagyok jó egyik sportban sem. Igazából eddig alig találkoztam olyannal, aki nálam bénább lett volna (vagyis senki ilyennel). De ettől még nekem is vannak olyan sportok, amiket szívesen végzek. És most, hogy itt a tavasz, és a jó idő, kedvet kaptam a futáshoz. De röplabdázni is szeretek amúgy :)

A sport sok szempontból is szuper: fitten tartod magad; segít kiszellőztetni a fejed vagy átgondolni a dolgaidat, jobb lesz tőle a közérzeted, és mellesleg sokkal célravezetőbb a fogyókúrához, mint a csokimegvonás .

Én most azt a módszert alkalmazom, hogy minél több sportot kipróbálok, és meglátom, melyik tetszik. Szerintem érdemes nektek is minél többet kísérletezgetni velük, és megtalálni azt, amit szívesen űzöl!

Így a végére még berakok néhány képet edzéstervekről, amiket én is hasznosítottam, vagy tervezem kipróbálni. Remélem találtok kedvetekre valót!  (mellesleg ha pinteresten utána néztek, biztos találtok majd egy csomó mindent! )

Úgy gondolom az életben mindenki elgondolkodik rajta (legalább egyszer :) ), hogy ő maga miben emelkedik ki a többi ember közül, miben tehetséges?

Sziasztok!

El kell mondjam Nektek, hogy én nagyon szeretek rajzolni (meg festeni, meg minden ilyen dolgot )! Van néhány ilyen kis füzetkém, ahol a rajzaimat gyűjtöm össze. Ezekbe azonban csak otthon dolgozom, amikor van időm tényleg igényesen csinálni. De mivel a suliban a sok unalmas órát ki kell bírni, ott is szoktam firkálgatni . Mostanában arra kaptam rá, hogy mindenféle idézetet írjak le, különböző betűtípusokkal. Ehhez a kedvet egy ismerősöm hozta meg nekem, aki megmutatta azt az "írást", amit most én is szeretnél továbbadni. Ez nekem az alapja úgymond, és innentől már csak el kell engedni a fantáziát, és kísérletezgetni a betűkkel!

Sziasztok!

Végre valahára túl vagyok a vizsgáimon, és úgy gondolom, hogy ezzel több időm is lesz foglalkozni a bloggal. (Egyébként akit érdekel: ez egyfajta kisérettségi volt matekból, magyarból, töriből és nyelvből. Brutál sok anyagot kellett a fejünkbe gyömöszölni, de kész, túl éltem, és egész jól sikerült. Hátha lesz értelme majd az igazi érettségihez is 1-2 év múlva )

Mivel épp most vagyok túl egy elég sok tanulással teli időszakon, az jutott először eszembe, hogy megosztanék néhány tanulási tippet Veletek és hogy én hogyan szoktam tanulni.

Sziasztok!

Tudom, karácsony már rég elmúlt, de ez mégis egy olyan könyv, amit még akkor olvastam (és akkor kaptam is :)). Ezt a könyvet legfőképpen azért kértem, mert az írók között sz
erepel John Green is, akitől már csomó könyvet olvastam, és nagyon szerettem őket. Igazából régebben pont ezért is volt fenntartásom iránta, mert a másik két írót nem ismertem eddig. De így, olvasás után bizton állíthatom, hogy nem csalódtam bennük! :)

Sziasztok!

Tudom, eltűntem egy kis időre, de ahogy a címben is áll,én is új lendületet kaptam! :) Ebben a bejegyzésben a mostani legtöbb embert foglalkoztató témáról fogok írni: az újévi fogadalmakról.

Úgy veszem észre, hogy az emberek többsége két nagy csoportra osztható ebből a szempontból. Vagy ezer fogadalmat tesz, és teljesen fellelkesül, majd két hét múlva letesznek az egészről; vagy nem kevés cinizmussal vélekedik erről, és nem érzi át, hogy egy átlagos éjszaka után miért lenne minden más. Nyilván ezek eléggé szélsőségek. Én itt mindkettőre reagálnék egy kicsit, és a saját arany-középutamat szeretném bemutatni.